Az osteoporosis következménye a csonttörés. Az esetek jelentõs részében kis elesést, banális traumát követõen jön létre a törés, azonban számos esetben köhögésre, tüsszentésre vagy minden kimutatható erõhatás nélkül, spontán is törhetnek a csontok. A törések bekövetkeztéig a csontritkulás nem okoz panaszt, néma járványként szedi áldozatait. A törések többnyire típusos helyeken következnek be. A menopauzát követõen a gyors csontvesztés következtében a spongiosus csontok – a csigolyatest, a radius distalis vége – törése dominál, míg az életkor elõrehaladtával a corticalis csonttömeg is megfogyatkozik; a koordinációs zavarok is hozzájárulnak, hogy védekezés nélkül esik el az idõs beteg és – az elõbbiek mellett – a csípõtájon, a proximalis humerusvégen jönnek létre még csonttörések. A becsült adatok szerint ez Magyarországon évente a radius distalis végén 25-28000, a csigolyatest esetében 3040000, a csípõtájon 15000 és a proximalis humeruson 8-10000 törést jelent.

Szerző:

SOMOGYI PÉTER, POÓR GYULA, BUCSI LÁSZLÓ, SÁRVÁRY ANDRÁS, FRÖHLICH PÉTER, SZENDRÕI MIKLÓS, LAKATOS PÉTER