A férfi csontritkulás

Mi a csontritkulás

A csontritkulás (osteoporosis) olyan betegség, ahol a csontállomány az életkorra jellemző normális mértékűnél jelentősebben csökken és elér egy csonttörési küszöbértéket. A csont gerendái elvékonyodnak, átszakadoznak, a csontszerkezet meggyengül. A folyamat során a lecsökkent csonttömeg miatt törhet a csont. Így egy kisebb elesésre, vagy akár spontán (elesés nélkül is) is csonttörés következhet be.

Az osteoporosis előfordulási gyakorisága

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kimutatásai  szerint a csontritkulás a szív-érrendszeri és daganatos betegségek mellett a  legjelentősebb egészségügyi probléma. A csontritkulás a népesség körülbelül 10%-át érinti. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban mintegy 75 millió embert érint a betegség, a számítások szerint a világon 200 millió ember él csontritkulással.  Hazánkban 600 ezer nőt és 300 ezer férfit érint a csontritkulás.

Korábban  az osteoporosist elsősorban a nők betegségének tekintették, emiatt a férfiak felvilágosítása és kezelése hosszú éveken át a háttérbe szorult. A gyógyszerek hatékonyságának a vizsgálata is elsősorban a nők körében történt és magáról az betegség előfordulási gyakoriságáról is csak újabban jelennek meg részletes kutatási eredmények.

A csontritkulás előfordulási gyakorisága növekvő tendenciát mutat. A 2000-től 2010-ig terjedő évtizedet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Csont és Izület Évtizedének nyilvánította és radikális intézkedéseket sürget a robbanásszerű növekedés megfékezésére.

Az osteoporosis kockázati tényezői

A csontritkulás több gén által szabályozott és külső tényezők által is befolyásolt betegség. A szülőktől örökölt gének 60-80%-ban, a külső tényezők 20-40%-ban határozzák meg a fiatalkorban maximálisan megszerezhető csúcs-csontttömegünket és a későbbi csontvesztés mértékét, amely ebből a csonttömegből történik. Nagyobb fiatalkori csúcs-csonttömeg megszerzése esetén csekélyebb a valószínüsége a későbbi csonttörésnek.

A megelőzésnek és a kezelésnek fontos része a kockázati tényezők ismerete, melyek megszüntetése szerves részét képezi a terápiának.

Férfiak főbb kockázati tényezői:

Előrehaladott életkor

Fehér bőr

Korai őszülés

Alacsony testalkat és testsúly

Saját kórelőzményben kis elesést követően kialakult csípőtáji, csigolyatest, csukló vagy felkar törés

Családban előfordult osteoporosis, jellegzetes törés megléte

Gyomor-bélrendszer krónikus betegsége, felszívódási zavar

Krónikus vese és májbetegség

Szervátültetés

Pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvesekéreg hormonok zavara

Férfi nemi hormonok zavara

Szteroid gyógyszerek szedése asztma, allergia, immunbetegségek, bőrbetegségek, ízületi gyulladások esetén)

Epilepszia elleni kezelés,

Véralvadásgátló kezelés

Mozgásszegény életmód

Túlzott kávé, foszfátdús szénsavas üdítők, és alkohol fogyasztás

Dohányzás

Az osteoporosis várható következménye

Néma járvány, vagy lappangó kór. Az osteoporosist így is szokták hívni, mivel panaszokat, tüneteket legtöbbször csak a következményes csonttörések elszenvedése után érez a beteg. Az esetek jelentős részében kis elesést, banális traumát követően jön létre a törés, azonban számos esetben köhögésre, tüsszentésre vagy akár spontán is bekövetkezhet a csontok törése.

A törések többnyire típusos helyeken következnek be. Csigolyatesten, csípőtájon, csuklón és felkaron következnek be legtöbbször a csonttörések.

A csigolyatest törések egy része fájdalmatlanul történik meg, gyakran csak később kerül felismerésre, amikor röntgen vizsgálat is készül az akkor éppen  fájdalmas területről.

A főbb tünetek közül a testmagasság csökkenése, háti görbület fokozódása, harántredők megjelenése a törzsön, borda-csípőtányér távolság csökkenése, a testmagasság csökkenése, és a hasfal megereszkedése emelendő ki.

A csípőtáji törések esetén a végtag megrövidül, kifelé forgatott helyzetbe kerül. A legkisebb mozgatás is fájdalmat jelenthet ilyenkor. A kórházba szállítás után operáció során rögzíthető az eltörött csont. A csukló törések fájdalommal, duzzanattal járnak, gyakori a deformitás kialakulása a törést követően. Többnyire gipszrögzítés válik szükségessé. A csuklótörések egy része műtéti ellátást is szükségessé tehet.

A csonttörések száma a világon emelkedő tendenciát mutat. Hazánkban a csontritkulásos férfiak és nők körében 30-40 ezer csigolyatest törés, 15-18 ezer csípőtáji törés, 25-28 ezer csukló és 8-10 ezer felkar törés történik évente.

Az Egészségügyi Világszervezet a törések számának megháromszorozódását jósolja 2050-re, ekkor a világon 6.3 millió csípőtáji törés várható.

A csonttörések szövődményei

A csípőtáji törést követően a leggondosabb orvosi ellátás mellett is betegeink 12-20 %-át elveszítjük  egy éven belül. Férfiak esetében ez a szám magasabb, akár 30-35% is lehet.

Az Európai Unióban a csontritkulás miatt bekövetkezett csípőtáji törések egy éven belüli halálozási aránya 15-30%. A halálesetek zöme a törés utáni első hat hónap idejére esik. Egy  tanulmány szerint  a csípőtáji törésen átesett betegeket vizsgálva azt tapasztalták, hogy fél évvel törésük után – 10 betegből 5 képtelen volt segítség nélkül öltözni, 9 pedig 800 métert gyalogolni vagy félemeletnyi távolságot lépcsőn felmenni. A szövődmények miatt minden 6. beteg meghalt.

A törést követően számos szövődmény alakulhat ki: keringési-, légzési elégtelenség, mélyvénás trombosis, tüdőembolia, tüdőgyulladás, felfekvés, hólyaghurut. Az idős, gyakran legyengült szervezet sokszor már nem képes ezt a traumát is feldolgozni, így a paciens elhalálozik. A szakszerű törésellátás után csak a betegek egynegyede gyógyul meg tökéletesen. Nagy részük kénytelen lesz járókeretet, mankót, támbotot használni, végső esetben élete hátralevő részét szociális otthonban tartósan ágyban fekve leélni.

A csigolyatest törését követően a heves fájdalom miatt kórházi felvétel is szükségessé válhat. A korábban megszokott mozdulatok lehetetlenné válnak. Magas polcról a tárgyakat a beteg már nem tudja levenni, a meghajlott hát miatt nyaki, deréktáji fájdalmak is jelentkeznek, egyensúlyzavarok léphetnek fel, ami eleséshez vezethet. A csigolyatest töröttek egyötöde számíthat újabb törésre a korábbi elszenvedését követő egy éven belül.

A csukló és felkar törések a mindennapi tisztálkodásban, étkezésben, bevásárlásban egyaránt komoly problémát jelentenek. A gyógyulás nem minden esetben szövődménymentes.

A csontritkulás diagnosztikája

A csontritkulás diagnosztikája összetett.

1.Kockázati tényezők megismerése. Fontos, hogy megtaláljuk azokat a magas csonttörési kockázatú személyeket, akiknél műszeres csontsűrűség mérést kell végezni.

2.Megtekintés. A testmagasság csökkenése, a meggörbült hát, a csípőtányér-bordaívek közötti távolság csökkenése, a törzsön harántredők esetleges megjelenése kap kiemelt figyelmet.

3. Röntgen vizsgálat. A radiologiai vizsgálatok közül a hagyományos röntgen vizsgálat segít a csontok alakjának, a csontritkulás kiterjedt és diffúz jellegének megítélésében, egyes csontbetegségek kizárásában. Sajnos a csontfogyást csak 30-40% körüli csökkenéstől tudja objektiven megmutatni, ami már meglehetősen késői állapotot jelent.
4. Csontsűrűség mérés. A diagnosztikában alapvető szerepe van az oszteodenzitometriás vizsgálatnak, amely egy egészséges kontrollcsoporthoz hasonlítja a vizsgált személy csontozatát. A vizsgálat elvégezhető ultrahanggal és röntgen energiával működő készülékekkel. A csontdenzitométerek sugárterhelése rendkívül biztonságos, a mérés fájdalom mentes és mindössze pár perc nyugodt fekvésre vagy ülésre van szükség az elvégzéshez. A mindennapi gyakorlatban a perifériás mérések mellett (csukló, ujjpercek, saroktáj) a centrális mérések jelentős szerepet kapnak (csigolyatestek, csípőtájék). A készülékek a mérés során a csont ásványianyag tartalmát mérik, az eredményt legtöbbször g/cm²-ben adják meg. A mért értéket egy egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítják, ami alapján eldönthető, hogy van-e a normálistól eltérő csökkenés. A leleten a csökkenés mértékét a T-score érték adja meg, melynek mértékegysége az SD (standard deviatio) egységenként 10-12 % csonttömeg változásnak felel meg és legalább kétszer nagyobb csonttörési kockázatot jelent a mért régióban.

-Ha a T-score érték –1 SD felett van, a csont egészségesnek tekinthető.

-Ha a T-score érték -1 és -2.5 SD közötti, a csont tömegét mérsékelten csökkentnek tekintjük (osteopenia)

-Ha a T-score érték -2.5 SD alatt van, a csont ásványianyag tartalma határozottan csökkent (osteoporosis)

Mérsékelten csökkent csonttömeg esetén megelőzés, határozott csökkenés esetén pedig kezelés válik szükségessé.

5. 5. Labor. A laboratóriumi vizsgálatok során a csontritkulás jellegét, okát is vizsgáljuk. A vér és a vizelet vizsgálata során információt kaphatunk a csont fogyásának mértékéről, hormon szintekről, a D-vitamin ellátottságról, többlet kalcium ürülésről. A laborvizsgálat segítséget nyújt a személyre szabott terápia kiválasztásában, elindításában és a gyógyszeres kezelés hatékonyságának megítélésében. Ezeket a laborvizsgálatokat kezelőorvosa általában félévente-évente végzi.

Megelőzés és terápia

Nem gyógyszeres terápiák

Kockázati tényezők:

Legfontosabb lépés a felismert és lehetséges kockázati tényezők elhagyása, amellyel a csonttörések kockázata akár 40%-kal csökkenthető.

Kalciumdús táplálkozás:

A kalcium szerepet játszik a szilárd csontozat kialakítása mellett a sejtek közötti jelátvitelben, az ideg és izom közötti kapcsolatokban, valamint az agyi funkciókban egyaránt. A magyar lakosság napi kalciumbevitele 400-600 mg-ra tehető naponta, ami messze elmarad a kívánatos mennyiségtől. Csontritkulásos betegek nagy részénél napi 1000-1500 mg kalcium bevitele szükséges.

A mozgás fontossága:

A csontépítő sejtek aktivitásának az egyik legerősebb serkentője a mozgás. Izmaink az inakon keresztül minden egyes mozdulat alkalmával meghúzzák, megmozgatják a csontot, amely a csontépítő sejtek legerősebb ingere. Csonttömegünk a terheléstől függően változik, így fiatal korban a csonttömeg növelésében, idősebb korban pedig a csonttömeg megtartásában játszik fontos szerepet a mozgás. A gyors séta, kocogás, torna, gyógytorna, fitness, tánc, de igazából bármilyen mozgás, ami függőleges helyzetben terheli a gerincet hasznos lehet.

Társbetegségek kezelése:

Az elesések megelőzésében fontos szerep jut az ingadozó vérnyomás, vércukorértékek beállításának, a hallás és látászavarok rendezésének. Fontos és gyakori problémát jelent az altató és nyugtató szedése, ami szintén gyakran okoz szédülést. A szédülés komoly csonttörési rizikófaktort jelent. Az osteoporosisos beteg esetében a csonttörés egy normális csonthoz képest kisebb elesést követően is bekövetkezhet, így az elesés feltétlen megelőzése szükséges. Az ortopédiai betegségek okozta fájdalom is gyakran okozhat elesést. A csípők, térdek, a bokaizület megkopása a járás indításakor fájdalmat eredményezhet, amely miatt a betegek gyakran esnek el a küszöbben, a földön  felejtett telefonzsinórban, mivel nem emelik fel a lábukat.

Gyógyászati segédeszközök használata:

A támbot, járókeret megelőzheti az elesést, stabil és biztos járást nyújt, miközben csökkenti a terhelést a kívánt oldalon. A csípővédő nadrág  segíthet az elesést követő törés elkerülésében. A csípőtájékot körbeborító párna segít a hirtelen bekövetkezett nagy erő eloszlatásában. Az egy ponta jutó erő  lecsökken, így elkerülhető a rettegett csípőtáji törés. A gerincfűzők sokat segítenek a beteg gerinc tehermentesítésében. Használatukat a betegnek meg kell tanítani, mivel rossz felhelyezés esetén kényelmetlenek és a kívánt hatás sem érhető el. Tartós viselésük gyengítheti az izomzatot, ezért hosszú idejű viselése nem ajánlott. Friss csigolyatest törése esetén szinte azonnali mobilizációt biztosíthatnak, degeneratív gerincbetegségek esetén pedig segítenek az otthoni háztartási munkák elvégzésében, az önellátásban is. Naponta maximum pár órás használatuk célszerű.

Az otthon-környezet ideális kialakítása:

Nagyon fontos minden lakóhelyiségben a jó megvilágítás, az akadálymentes környezet, a csúszásmentes talaj. Kaphatók éjszakai irányfények, amelyek este bekapcsolnak és segítenek éjszaka a tájékozódásban. A szőnyegek  alá  beszerezhető csúszásgátló, de kaphatók már csúszásmentes szőnyegek is. Érdemes kerülni a padlóviasz alkalmazását. A lakásban, de a fürdőben mindenképpen célszerű korlátot, kapaszkodót felszerelni. Hasznos, ha  áramszünet esetére a zseblámpa hozzáférhető helyen megtalálható és érdemes több helyiségben is telefonkészüléket tartani. Környezetünk kialakításával sokat segíthetünk az elesések megelőzésében. Gondoljunk erre is, hiszen ez nem elsősorban anyagi áldozat.

Gyógyszeres terápiák

Kalcium

D-vitamin

Biszfoszfonátok ( alendronát és rizedronát)

Parathormon

Calcitonin

Fluoridok

Androgén hormonok

Hypothiazid

A csontritkulás ma már kezelhető. A lakosság elöregedése és a civilizációs ártalmak miatt egyre több beteggel kell számolnunk. Az egyre idősebb korú betegek a csípőtáji törés elszenvedése után gyakran haláloznak el. Kérjük, hogyha olvasás közben a legkisebb gyanúja támadt, hogy Önt vagy férfi családtagját, hozzátartozóját is fenyegetheti a csonttörés veszélye keresse fel kezelőorvosát és kérje segítségét.